Így mehet rá a munkánkra az egészségünk

A férfiak még mindig gyakran hiszik azt, hogy a férfiasság fokmérője, ha túlhajtják magukat a munkájukban, és akkor sem lassítanak, ha tényleg szükség lenne rá. A teljesítmény azonban néha túl nagy árat követelhet: CPPS-sel a férfiasság fogalma is átértékelődik.

„Nagy hibát követtem el”

A negyvenöt éves Máté értékes térinformatikai műszerekkel kereskedik. Tíz évvel ezelőtt hagyta ott az irodai munkát, és nyitott saját vállalkozást, számos üzleti partnere van szerte Európában. Sokat utazik. „Két éve hosszabb üzleti útra mentem Németországba. Mivel volt nálam egy nagy értékű mérőeszköz, ezért nem akartam repülőre szállni, sem más tömegközlekedési eszközt használni, így autóval vágtam neki az útnak. Útközben többször volt baleset, terelték a forgalmat. Mivel időre kellett érkeznem, nem tudtam pihenőket tartani. Fontos partnerrel találkoztam, ezért eszembe sem jutott módosítani a találkozó időpontját. Utólag már tudom, hogy ez súlyos hiba volt” – kezdi a történetét Máté.

Furcsa tünetek jelentkeztek

Amikor Máté nagy nehezen megérkezett Frankfurtba, már érezte, hogy megviselte a stresszes hajtás. Fájt a vizelés, és nyomást érzett az alhasában. „Gondoltam, katonadolog, elmúlik. Nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy a tárgyalásaim helyett inkább orvoshoz megyek. A panaszaim végül elmúltak, de ettől az úttól kezdve minden megváltozott” – idézi fel.

Máté a legrosszabbra gyanakodott

„Állandó útitársam lett egy rejtélyes alhasi fájdalom, amelynek a helye folyton változott. Hol feltűnt, hol megenyhült, teljesen kiszámíthatatlanul jelentkezett. Eleinte reméltem, hogy minden magától megoldódik, de egy idő után aggódni kezdtem, hogy valami komoly bajom van. Őszintén szólva arra gyanakodtam, hogy daganatom lehet, ezért rászántam magam a vizsgálatokra” – mondja Máté. Ahelyett azonban, hogy az eredmények megnyugtatták volna, egyre csak szaporodtak a rejtélyek.

Lelkileg is megviselték a panaszok

„Nem volt daganatom, és a vizeletemből sem volt kimutatható kórokozó. Az urológus a vérvizsgálat után a biztonság kedvéért azért végigszedetett velem egy antibiotikumkúrát, de nem lettem jobban. Teljesen kétségbe ejtett, hogy nem tudtam, mi történik velem – vallja meg Máté. – Nem is volt kivel megbeszélnem a félelmeimet, hiszen akkor már jó pár éve egyedül éltem. Egyre jobban hatalmába kerített a szorongás és az aggodalom.”

„Csaba történetében magamra ismertem”

„Akkoriban találkoztam egy régi, kedves ismerősömmel, Csabával. Vele osztottam meg a hányattatásomat. Kiderült, hogy ő is hasonló cipőben jár, pedig ugyanúgy életerős, fiatal fickó, mint én. Rettenetesen megviselte lelkileg, hogy nem volt világos oka a vissza-visszatérő fájdalomnak. Miután minden más lehetőséget kizártak Csabánál, CPPS-t, azaz krónikus kismedencei fájdalom szindrómát diagnosztizáltak. Valószínűleg egy elhanyagolt, krónikus prosztatagyulladásból alakult ki ez az állapot. A CPPS életmódváltással és több szakember bevonásával kezelhető – csökkenthető a fájdalom és javítható az életminőség, de sajnos nem gyógyítható.”

„Életmódot kellett váltanom”

„Gyanítottam, hogy velem is ugyanez történhetett – a stresszes ülőmunkám eleve hajlamosított a prosztataproblémákra, és az sem volt okos dolog tőlem, hogy férfias struccpolitikával azt vártam, majd maguktól elmúlnak a panaszaim. Felírtam a telefonomba Csabi összes tanácsát: elhagyni a dohányzást és az alkoholt, odafigyelni a stresszkezelésre, gátizomtornát végezni, gyógynövénykivonatos készítményt keresni a kezelés kiegészítésére. Bár ez komoly áldozatokat követelt tőlem, elkezdtem rendszeresen mozogni, meditálni, egészségesebben étkezni és többet aludni. Pár hónapba beletelt, de végre éreztem a javulást. A fájdalmam csökkent, és ritkábban jelentkeztek a vizelési problémák. Megértettem: nincs mese, oda kell figyelnem magamra és a pihenésre, mert a CPPS nem gyógyítható, de némi odafigyeléssel kezelhető.”